Céltalanul
Szaladsz, hogy utad hová veszet
nemtudja, csak a végzet keze
látsz , hogy mit még magad sem
tudod, az ég kéke az egyetlen dolog
Jéghideg könnycsepp hasítja ajkad,
hogy mit érzel még senki sem hallja
Az erdő fái kirázzák a lelked
vérző kezed a föld felé mered.
Hogy mit gondolsz még magad sem tudod
tekinteted csak jobbra -balra forog
Elsötétült árnyék gondolatod csupán
Arcodon a mosoly komolyságra vált
Lelked összeomlik, kirázz a hideg
Magadra maradtál a világ lassan befed
Céltalanul ülsz a földön tekinteted üres árny
boldog volt az életed a célod mégsem talált rád.
Terga |